Igen, tudom, hogy lassan több kismama, baba és anya blog van, mint amennyi szülő. 

Igen, tudom, hogy mindenkinek a könyökén jön ki a cuki rózsaszín vagy babakék ömlengés. A gátmetszéssel történő rémisztgetések pedig még inkább.

Nekem is a könyökömön jön ki. Nem is írok ilyet.

Kismama vagyok, éppen a 20. hétben járok, amikor elkezdem ezt írni. Azért teszem, mert annyi kérdésem van hónapok óta és csak szakemberektől kapok épkézláb választ. Mert hol felháborodom, hol nevetségesnek találom a legtöbb ilyen témájú blogot és ugyan kinyitottam néhány magazint, de azzal a lendülettel be is csuktam. Nem kell nyáladzani és nem kell rémisztgetni. Információkat kell adni, tájékozódási pontot. Eldöntöttem, hogy összeírom, amit tapasztalok. Mert beütött a bébibumm a környezetemben és szeretnék némi kiindulópontot adni azoknak, akiknek hasonlóan sok kérdésük van (és egyre több lesz).

Nem vagyok szakértő és nem is szeretnék annak látszani. De ha kérdésem van, szakembertől kérdezem. Ha tapasztalatot osztok meg, az pedig saját. Nem irányadó, csak egy a megannyi perspektíva közül. Aztán eldöntitek, hasznos-e nektek, amit megéltem, megtudtam vagy sem.

Köszi, ha olvastok.

Photo credit: pixabay