Amikor a kiderül, hogy babát vársz, néhányan úgy érzik majd, hogy itt az ideje kényeztetni téged némi meglepetéssel. Ez velem is így volt, a 9. hónapra már kaptam ajándékba 6 plüss figurát, 5 kismama naplót, 4 pár újszülöttnek való kesztyűt. Őszintén szólva kevésbé voltam elragadtatva. Volt azonban néhány dolog, aminek nagyon örültem illetve így visszagondolva találom hasznosnak.

1. Krém terhességi csíkok ellen

Tudom, kissé merész, hogy éppen ezzel kezdek, de ez TÉNYLEG nagyon hasznos. Én az édesanyámtól kaptam, aki hosszas utánajárást követően ezt találta az egyik leghatékonyabbnak. Bevallom, a 9 hónap alatt semmilyen csík, folt, bőrelváltozás nem mutatkozott rajtam. A kenést a szülés után is folytattam, sőt, nekem ekkor volt és van a legnagyobb szükségem rá, mert bizony míg a has 9 hónapon át nő, addig gyakorlatilag 2 hét alatt összehúzódik és ezt a tempót a bőrnek nehéz követnie. Szóval ugyan a fiam már 2 hónapos, én még minden este szorgalmasan kenem a hasam a Clarins Stretch Mark Minimizerével. Igaz, nem olcsó (10 000 Ft körül van egy), viszont valóban kevés kell belőle és nekem még most is van az első tubusból.

2. Egy tényleg jó párna

Nem szopi párna, nem kismama párna, nem díszpárna. Hanem egy nagyon tuti párna, ami tényleg megtámasztja a nyakat. A kismamának ugyanis az éjszaka a legnehezebb, főként a várandósság végéhez közeledve, amikor már nehezebben fészkelődik és bizony óriási élmény tud lenni, ha az ember lányának legalább a nyaka jól van, nem alussza el. Én az ötödik hónapban szereztem be egy WELLPUR SKARNES párnát, aminek szintén 10 000 Ft fölött van az ára, de egy Jysk akcióban 6 000 Ft-ért tettem rá szert.

3. Pedikűr utalvány

Nnna ezt én sajnos nem kaptam és a végén nem is leptem meg magam vele. Pedig amikor az ember már nem igazán látja föntről a lába ujját, akkor higgyétek el, hogy körmöt vágni és egyéb lábápolási tevékenységeket is igazán nehéz végezni. Van, aki a férjét kéri meg és van, aki a barátnőjét. Nekem egyik sem fér bele, így magam kellett nagy pocakkal megküzdenem, hogy elérjem a lábujjaimat és a sarkamat. Hát... volt szuszogás! Ha tehetitek, olyan utalványt vagy kupont adjatok ajándékba, aminél a pedikűrös akár házhoz is megy, az utolsó egy-két hónapban ez maga lehet a mennyország.

Hajnali öt óra volt, általában ilyenkor ébredek először. Már este óta másra sem tudtam gondolni, legszívesebben folyamatosan azt ismételgettem volna, hogy "reggel tesztet csinálok, reggel tesztet csinálok". Izgága voltam egész éjjel, úgy vártam a pirkadatot, hogy végre mehessek ki a fürdőszobába.

Aztán hirtelen reggel lett. Kimentem, kihúztam a felső fiókot, kivettem a tesztet. Fura játék ez az idővel, azt érzékeltem, hogy olyan közel állok mindenhez és mégis ez a lassúság, amivel az ember elvégzi a tesztet, az a két perc, amíg várni kell, olyan elviselhetetlen. Amíg vártam, kimentem a konyhába vizet inni. Vissza a fürdőbe. Magabiztos voltam. Bizonyos voltam. Ránéztem a tesztre: éppen az ellenkezőjét mutatta annak, amit legbelül éreztem. 

Még egy mély levegőt sem tudtam venni, csak ott álltam, a kezemben ezzel a vacakkal, az érzéseimmel, amiket felforgatott, és a megingott hitemmel, hogy ismerem a testemet, ismerem magam. Öt óra négy perc. Mi a francot lehet ilyenkor csinálni? Normálisan kimegyek a kertbe, körbejárom a virágokat, kiülök a fűbe, átgondolom a napom. De most? Megállt az idő. Akármilyen közhely.

Nincs kedvem lenni, ugranék egy nagyot, tartsunk már ott, legyen már jó. De nincs kedvem beszélni sem erről, miről beszéljek? Arról, hogy negatív? Nem.

Kidobom a kukába az egészet, elmegyek zuhanyozni, főzök egy teát. Majd csak eltelik ez a nap is.

***

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem vártam meg a ciklusom végét a teszttel. Elválasztott tőle még éppen egy hét. De valamit éreztem és tudni szerettem volna, jól érzem-e, hiszen annyira vágytam rá, hogy megfoganjon. És az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem tévedtem. Mert megfogant. Itt volt már velünk. Csak éppen a teszt nem mutatta ezt meg nekem.

Akkor eldöntöttem, hogy többet nem csinálok tesztet. Mert ez az élmény nem jó. Ott lenni egy valamivel, egy vagy két csíkkal, ami valójában semmire sem ad választ. Én úgy döntöttem, hogy amikor úgy alakul, a nőgyógyászomat fogom felkeresni. Ott azonnali visszacsatolás van, azonnali tudat és amennyire csak lehet, külső megerősítés, bizonyosság.

Igen, tudom, hogy lassan több kismama, baba és anya blog van, mint amennyi szülő. 

Igen, tudom, hogy mindenkinek a könyökén jön ki a cuki rózsaszín vagy babakék ömlengés. A gátmetszéssel történő rémisztgetések pedig még inkább.

Nekem is a könyökömön jön ki. Nem is írok ilyet.

Kismama vagyok, éppen a 20. hétben járok, amikor elkezdem ezt írni. Azért teszem, mert annyi kérdésem van hónapok óta és csak szakemberektől kapok épkézláb választ. Mert hol felháborodom, hol nevetségesnek találom a legtöbb ilyen témájú blogot és ugyan kinyitottam néhány magazint, de azzal a lendülettel be is csuktam. Nem kell nyáladzani és nem kell rémisztgetni. Információkat kell adni, tájékozódási pontot. Eldöntöttem, hogy összeírom, amit tapasztalok. Mert beütött a bébibumm a környezetemben és szeretnék némi kiindulópontot adni azoknak, akiknek hasonlóan sok kérdésük van (és egyre több lesz).

Nem vagyok szakértő és nem is szeretnék annak látszani. De ha kérdésem van, szakembertől kérdezem. Ha tapasztalatot osztok meg, az pedig saját. Nem irányadó, csak egy a megannyi perspektíva közül. Aztán eldöntitek, hasznos-e nektek, amit megéltem, megtudtam vagy sem.

Köszi, ha olvastok.

Photo credit: pixabay